Irodalom

Kate még most sem tudta, hogy került ide. Csak ült csöndben a sötét szobában, hozzáláncolva egy székhez. Félt, rettegett, zokogott. Nem tudta, hogy került ide, miért van itt, hogy ki hozta ide...
-Anya, indulok suliba!- kiáltott Kate.
-Vigyázz magadra kicsim!
-Meglesz. Szia!
Az iskola a háztól negyed órás útra volt. Kate még soha nem késett el. Ebben a félévben is csak egy napot hiányzott. Szorgalmas volt, kedves, bájos, olyan tipikus minta gyerek, akiről a szülők álmodnak. Útközben felmondta a leckéjét, mert tudta, hogy ma magyar órán dolgozatot fognak írni, és hát valljuk be, Kate akármennyire is jó tanuló volt, valamiért a magyar tanárja még sem kedvelte.
-Kate várj meg!-kiáltott utána Mary.
Mary a legjobb barátnője volt Katenek. Olyanok voltak, mint föld és ég. Bár ez a látszat szerint csöppet sem érdekelte se őket, se a környezetükben élőket.
-Szia! - szólalt meg mosolyogva.
-Azt hittem soha nem érlek utol.
-Ne haraudj, nagyon sietek, mindjárt becsöngetnek és még WC-re is szeretnék menni.
-Értem.
Mikor beértek az osztályba Kate elrohant, hogy szorongását oldja, kezében a magyar füzetével, amiből már tudta, hogy úgy sem fog tanulni, de a látszat kedvéért vitte magával.
Becsöngettek.A tanár belépett a terembe. Mindenki felállt. A helyettesítő tanár jött.
-A tanárotok megbetegedett. Reggel betelefonált, hogy ma nem jön , ezért engem küldtek fel. Van hiányzó?
-Hát, Kate.
-Rendben, üljetek le!
-Elnézést Tanár Úr, - szólalt fel Mary- Kate itt van, csak lehet rosszul lehet, legutoljára WC-re ment és még nem jött vissza. Esetleg lemehetek megnézni, hogy jól van-e?
-Persze, menj csak le . A többiekkel addig megbeszéljük, mit fogunk ma csinálni.
Mary úgy rohant, mintha kergetné valami. Benyitott, de csak egy magyar füzet hevert a földön. És valami különösen erős illat terjengett, mintha egy kémia laborba lenne..
Kate hallotta, hogy valaki belép a szobába. Cipője hangosan kopogott a padlón. Olyan ismerős volt neki ez a kopogás. És akkor olyan dolgok történtek, amelyet egy normális ember nem tesz egy tizennégy éves fiatal lánnyal. Kate hiába ellenkezett, hiába sikított, senki nem hallotta. A férfi erősebb volt nála. Kiabált, zokogott, segítséget kért, de senki nem jött a segítségére.
Aztán a sikítás is abba maradt. A csöndet csak a földrehulló véres kés hangja törte meg, mely az előbb még élet halál kérdésben döntött. Kate smaragzöldszeme homályba borult és soha többet nem láthatta senki.
-Sziasztok gyerekek!- szólalt meg az irodalom tanár-Hiányzik ma valaki? Tegnap mit vettetek?
-Kate hiányzik.
-Igen hallottam hírét, hogy elszökött.Sajnálatos. Na de kezdjük az órát.
-Tanár úr, új cipője van?
-Bizony, az előző már régi volt, tegnap délután vettem.
-Akkor azért nem hallottuk a cipője hagját, amikor jött fel.